A lovak viselkedése
A legfontosabb, hogy a ló társas állat, csordában élt. Ezért fejlett kommunikációra képes testbeszéddel, és persze hanggal. Ezeket a jeleket, ha ismerjük, biztosan sokkal hamarabb megértünk bizonyos, a lovunk körüli történéseket.
A lovak minden esetben csoportban élnek, mivel – prédaállatok lévén – a magányosságtól félnek. A lovak nagyobb csoportját ménesnek nevezzük. A lovak egymás közötti viszonya meghatározott. Minden lónak megvan a maga hierarchikus helye a ménesben, amely meghatározza viselkedését. Általában a lovaknál is van főnök. Ha valamelyik másik ló is vezér szeretne lenni, akkor harccal döntik el ki lehessen az. A lovak szeretik, ha kényeztetik őket, de képesek túlzásba vinni az evést, ami nagy veszélyt jelent az egészségükre.
Tekintettel arra, hogy az etológia (magyarul viselkedéstan) nagyon komoly, önálló tudomány, most ebben a témában is csak érintünk néhány olyan kérdést, ami a lóval való szükséges kommunikációt segíti. Lássunk néhány gyakori jelzést illetve viselkedésformát: A hátracsapott fül, mint arról már volt szó, a bizalmatlanság jele. Ha a ló a nyakát előre is nyújtja ezzel egyidejűleg, az már a támadás jele, amit nagy valószínűséggel harapás követ. A ló sok mindent a szagok alapján azonosít. Az idegen lovak orrukat összedugják és egymástól szagmintát vesznek. Ezt a szagolást általában, de legalábbis sokszor egy éles nyerítés, "nyígás" kíséri valamelyik, vagy mindkét ló részéről, és ilyenkor gyakran az első lábbal azonnal vág is előre a ló. Ez a két idegen közötti dominancia-sorrend azonnali tisztázására szolgál. Ha az egyik ló egyből elfogadja a másikat fölötte állónak, akkor ezzel a dolog le is zárult, ha mindkettő magát tekinti dominánsnak a másikkal szemben, akkor komoly harcra is sor kerülhet, ha van rá módja a lovaknak. A ló a másikkal többféle módon is harcolhat. Ha a harc egyoldalú, akkor elég egy fenyegető sunyítás, vagy jelzésértékű harapás. Ha ez nem elég, akkor komolyabb harapás következik, ha ez sem dönti el a "főnökséget", akkor jön a rúgás. Vagy "fart lök" a két ló, és hátsó két lábbal rúg, vagy az első lábakkal küzdenek. Ez utóbbi méncsikóknál gyakran figyelhető meg játékos formában, amikor egymással szemben felágaskodnak, és a két első lábbal kapálnak, próbálják a másikat maguk alá gyűrni, a földre teperni. Sajnos erre viselkedésformára az emberrel szemben is képesek egyes, rossz természetű lovak, elsősorban mének. Ezért van, hogy a legbiztonságosabb hely a lónál a válla mellett van, mert ide az első lábával, a hátsó lábával illetve a fejével is igen nehezen, vagy sehogy nem ér el. A ló fülének előre hegyezése, nyitott, nagy szemekkel való figyelés az érdeklődés jele. Ha mindezt nyugodt szuszogás kíséri, akkor félelem nélküli az érdeklődés, ha idegesen horkant a ló, akkor még benne van az új dolog irányában a bizalmatlanság, bármelyik pillanatban félreugorhat, vagy megiramodhat. Ilyenkor a ló orrcimpái is tágra nyílnak. Ha a ló nyugodtan odadugja a fejét, nyugodt a tekintete, és az ajkaival (és nem a fogával!) piszkálódik, az a nyugodt, bizalomteli érdeklődés jele - örüljünk neki, és simogatással, veregetéssel viszonozzuk a közeledést.
AZ ÁGASKODÁS DÜHBŐL IS EREDHET, DE AZ ÖRÖM JELÉNEK IS TEKINTHETÜK
Általában érdemes szem előtt tartani, hogy a ló megérzi, hogy az ember fél-e, és ennek megfelelően viselkedik ő is. Az idegesség is átragad rá az emberről. A lóval való bánás során mindig legyünk nyugodtak, határozottak, egyértelműek (!), de nem durvák. Az azonos dolgokat azonos módon kérjük minden alkalommal, hogy a megfelelő feltételes reflexek kialakulhassanak. Általában biztosan alapozhatunk az egyszerű feltételes reflexekre. Például a ló normálisan a hirtelen durva hangoktól megijed. Ezzel szemben a katonai hátaslovak kiképzése során minden abrakolás előtt elsütöttek egy ágyút, így a lovak nem hogy nem féltek, de kifejezetten kellemes élménnyel - az evéssel - kötötték össze a nagy durranásokat. Ami az alkoholszagot illeti, ez egyedi kérdés. Némelyik ló nem foglalkozik vele, van amelyik kifejezetten "allergiás" rá, és szabályosan támadja az italszagú embert, egyik-másik pedig vigyáz a részeges emberre. Ezt mondjuk nem kell feltétlenül tesztelni a vásárlás előtt, hacsak nem kifejezett szempont. A ló hangokkal is kommunikál. Figyeljük meg a különbözőféle nyerítéseket. Amikor például szomjas, és meghallja a vödör csörrenését, akkor "röhögve" kér vizet. Ilyen hangon üdvözölheti is a ló megszokott gazdáját - ha örül neki. Ehhez hasonló hang, de nem teljesen ugyanez, amikor a kanca röhög a csikójának, vagy fordítva. Másféle nyerítéssel "üdvözlik" egymást az ismerős lovak. A fenyegetés hangja a már említett éles, visításszerű "nyígás". A mének esetleges küzdelme során igen félelmetesen tudnak ordítani, de jobb ha erre nem kerül sor.
CSIKÓ AZ ANYJÁVAL